A hazamenekült

tartalom-body-title

Sofiia Skiteikina a huszonévesek célokban, tennivalókban és barátokban bővelkedő életét élte Kijevben. Vendéglátást tanult, kávézót vezetett, és más büszke MiniCooper-tulajdonosokkal együtt egy autós társaságba járt. Amikor tavaly február 24-én kitört a háború, Sofiia néhány családtagjával és Micha nevű yorkie kutyájával együtt azonnal beszállt a kis sárga Minijébe – amit sorsszerűen teletankolt az előző este.

Húsz órát vezetett egyhuzamban, míg Kárpátalján megpihenhetett. Miután átjöttek a magyar határon, meg sem álltak a szülővárosáig, Pécsig. Az első hónapokban Sofiia nem a munkavállalásra, hanem a nyelvtanulásra összpontosított: a tartalékaiból élt, és egyedül kezdett magyarul tanulni. Júniusra ott tartott, hogy pultos állást kapott egy pécsi kávézóban.

Nemcsak barista

Nemcsak baristaként, hanem a vendégekkel való társalgásban is hamar megállta a helyét. Szeptemberben beiratkozott a pécsi egyetem kezdő magyarkurzusára, ami a pörgős kávéházi napok után nem okozott neki nehézséget. Ahogy egyre jobban beszélte a nyelvet, más honfitársainak kezdett segíteni: hivatalba, orvoshoz, boltba kísérte őket és tolmácsolt nekik. Sofiia tavaly ősztől részese a Máltai Szeretetszolgálat integrációs programjának.

Normal spotify

Compact spotify

A máltai családmentorok és programkoordinátorok nem csak a segítségre szoruló menekültet, hanem a partnert látják Sofiiában, és ez a hozzáállás az anyagiakhoz hasonló mértékű, belső erőforrást jelent a lánynak. Mint az integrációs programba bevont többi ukrán ember, ő is kap pénz- és ruhatámogatást, szükség esetén ügyintézésbeli segítséget a pécsi máltaiaktól, ám Sofiiának az a legnagyobb segítség, hogy van tere és ideje kibontakoztatni a képességeit, és van lehetősége adni is.

„Szükségem van rá, hogy én is segíthessek” – mondja. – „A háború ellen nem tehetek, de ha csak pánikolok, attól otthon biztos nem halnak meg kevesebben. Ahol vagyunk, ott kell tenni másokért – és én most itt vagyok.”

Folyamatosan bővülő magyartudása, kedvessége és tettrekészsége révén Sofiia segítettből egyre inkább segítő szerepbe került. A Pécsen élő ukrán fiataloknak a máltai központban, a máltai munkatársakkal együttműködve indított közösségi programokat, filmklubot, főzőesteket. Idén februártól pedig Sofiia kezdő magyar nyelvórákat tart az integrációs programba bevont többi ukrán menekültnek.

A Szeretetszolgálat adta teremben és eszközökkel három csoportot tanít. „Az alapokkal kezdtük, mint a napok, hónapok, számok, gyakoroltuk a bemutatkozást, a köszönést, a kérdéseket. Az ukránok többsége egyáltalán nem tud magyarul, de amit így megtanulnak, az legalább már több a semminél. Jobb munkát is találhatnak, ha valamennyire beszélik a nyelvet. Nekem jólesik tanítani, jólesik segíteni” – mondja Sofiia. És hogy mihez kezd a – szűkös – szabadidejével? „Ha épp nem hívnak tolmácsolni, akkor tanulok, olvasok, készülök az óráimra. Vagy találkozóra megyek. Pécsen is van MiniCooper klub!”